HATÁRTALANUL 2018.

    Templom és iskola


    I. Nap: Kecel-Nagyszalonta-Nagyvárad-Királyhágó-Körösfő-Torockó okt.27.

    2018.október 27-én reggel 7 órakor indultunk Erdélybe. Nagyon izgatottak voltunk mi is és a gyerekek is. 5 nap egy csodálatos tájon, mely minden magyar ember számára szívet melengető.
    Először Nagyszalontára mentünk, ahol megnéztük Arany János emlékmúzeumot. Érdekes volt látni a költő személyes tárgyait és emeletről-emeletre került közelebb hozzánk az kor melyben élt. Koszorúzás után szinte együtt szavalta minden gyerek Arany János: Toldi c. művének Előhangját.
    Innen Nagyváradra mentünk, ahol kísérőnk Dr. Suhajda János, elmesélte nekünk Szent László legendáját, egy diák pedig elmesélte életét. Megnéztük a csodálatos székesegyházat. Néma csendben csodáltuk a szobrokat és a freskókat.
    Innen Körösfő felé vettük utunkat. Útközben a Királyhágó feledhetetlen látványa tárult a szemünk elé. Kísérőnk elmondta, hogy személyesen járt itt a kalapos király II. József és Királyhágó 582 méter magas. Ahogy megtudtuk, azért nevezik királyhágónak, mert a király is “meghágta” vagyis megjárta.
    Körösfőn az első dolog, amit megláttunk a kirakodóvásár volt. Gyönyörű dolgokat lehetett vásárolni: fafaragásokat, korondi porcelánokat és székely népművészeti termékeket.
    Felsétáltunk a református templomhoz. Idegenvezetőnk kinyitotta a templom ajtaját. Mennyezete virágmintás kazettás szerkezetű. Idegenvezetőnk elmondta, hogy Umling Lőrinc nevéhez fűződik, a szász mester 135 panelt festett a 225-ből.Kalotaszegi népi motívumok jelennek meg a belső dekoráció egészén, látványosak a piros írásos varrottas terítők, a díszes padozat és úrasztal is.
    Amikor kijöttünk a templombólmegnéztük az 1849-ben, a közelben elesett, hősi halált halt Vasvári Pál emlékművet. Lefelé sétálva megálltunk a templomdomb alatt és megkoszorúztuk a 1848-49-es szabadságharc és forradalom áldozatainak emlékére emelt kopjafát.
    Estefelé érkeztünk Torockóra. Hatalmas hegyekkel körülvett kis falu apró házakkal és vendégszerető emberekkel. A népszerű mondás szerint Torockón kétszer kel fel a nap, először, ahogy szokott, kakasszóra, pirkadatkor, az után eltűnik a Székelykő sziklatömbje mögé, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon a hegy mögül.
    Előszőr a főtérre mentünk, ahol ihattunk a forrás hűs vizéből, majd szálláshelyünkre tartva megcsodáltuk a felújított házakat. Felsétáltunk a szállásra. Nem egy helyen volt minden gyerek elhelyezve, hanem kisebb csoportokban vendégházaknál aludtunk. Pl. mi a Piroska vendégházban. Vacsora után, amit közösen töltöttünk el a főépületben, mindenki elvonult a szállására pihenni.

    II. Nap: Kolozsvár-Torda- Torockó okt.28.

    Másnap reggel, amikor megnéztük, hogy tényleg kétszer kel fel a nap Torockón, bőséges reggeli után útra keltünk Kolozsvárra.
    Megnéztük a Bolyai Tudományegyetemet, mely 1945 és 1959 között Kolozsvárott magyartanítási nyelvű állami egyetemként működött.
    A kolozsvári Szent Mihály-templom megcsodálása után rövid sétát tettünk a főtéren, ahol Fadrusz János leghíresebb alkotása, Mátyás király szobra áll. Dr. Suhajda János erdélyi barátja érdekes dolgokat mesélt nekünk a szobor előtti főtéren Erdélyről, Mátyásról és az akkori világról.Innen kísérőnkkel együtt elsétáltunk Hunyadi Mátyás királyunk szülőházához, ahol egy tanuló elmondott egy mesét az igazságos Mátyás királyról.
    A Házsongárdi temető felé vezető úton többször megálltunk és kísérőink (Dr. Suhajda János és barátja) érdekes dolgokat meséltek a városról és történelméről. A temetőben  megkerestük Reményik Sándor végső nyughelyét, ahol meghallgattuk a költő egyik híres alkotását, mely pályázatunk címe is: Templom és iskola. A vers után felkerestük néhány neves magyar ember sírhelyét is (Bethlen-kripta, Dsida Jenő).
    Kolozsvárról Tordára indultunk, hogy megnézzük a sóbányát. Útközben elénk tárult a Tordai-hasadék csodálatos látványa. Egy diák elmesélte a buszon utazóknak a hasadék kialakulásának történetét. Gyönyörködtünk a látványban, de tudtuk, hogy ma még közelről is láthatjuk sziklahasadékait, növény- és állatvilágát a túra során.
    Gyalogtúránk előtt megnéztük a sóbányát. Idegenvezetőnk megmutatta a bánya minden zegzugát. Hatalmas sóüregben óriáskeréken utazhattak, focizhattak, csónakázhattak és biliárdozhattak a gyerekek.
    A sóbánya kialakulásáról és történetéről előadást hallhattunk egy diáktól, aki beszélt a bánya levegőjének jótékony hatásairól is.
    A bánya megtekintése után hatalmas gyalogtúrát tettünk a Tordai-hasadékban.Félelmetes, de egyben csodálatos élményben volt részünk. Sziklákon másztunk és néhol csak drótkötélbe kapaszkodva tudtunk átjutni a kristálytiszta pisztrángos hegyi patakon.
    A hosszú, fárasztó, de felüdülést adó túra után a szállásra mentünk. Vacsora után kellemesen elfáradva zuhantunk az ágyba.

    III. Nap: Nagyenyed-Gyulafehérvár-Őraljaboldogfalva-Bori-barlang-Lupény okt.29.

    Harmadik nap Nagyenyedre mentünk, ahol megnéztük Bethlen Gábor által alapított nagyhírű református kollégiumot, amely mai napig az Ő nevét viseli. Kísérőnk felesége Dr. Suhajda Jánosné Szilágyi Réka Nagyenyeden született és ebben az iskolában tanult, így az Ő kíséretével vonultunk végig a patinás épületen. Sok érdekes dolgot tudtunk meg a diákok akkori és mostani életéről.
    Gyulafehérvárramentünk Nagyenyedről. Hatalmas sétát tettünk az óvárosban, amelyet egy kőfal vesz körül. Az érseki székesegyházat Dr. Suhajda János másik erdélyi barátja kalauzolásával tekintettünk meg. Elmesélte a Hunyadiak történetét, majd vele együtt megkoszorúztuk a Hunyadiak sírhelyét. A templomban sétálva meghallgathattunk egy csodálatos éneket, amit egy ott próbáló hölgy adott elő.
    Ezután az Őraljaboldogfalvi református templomnál tettünk látogatást, mely a 14. századi freskóiról híres. Amikor 4 éve itt jártunk az akkori hetedikesekkel, még nem volt tető, de most tető védi a freskókat az időjárás viszontagságaitól.
    A felbecsülhetetlen értékű freskókkal díszített templom után megnéztük a Lupény közelében található Boli-barlangot. Mire végig jártuk besötétedett, de kár lett volna kihagyni.
    Aznapi szállásunk Lupényban volt fent a hegyen. Egy kisebb gyalogtúra után elértük a szállást és a bőséges vacsora után nyugovóra térhettünk.

    IV. Nap: Lupény okt.30.

    A 4. nap reggelén lementünk a városba, ahol meglátogattuk a magyar iskolásokat és átadtuk az itthon készített ajándékainkat. Egy közösen eltöltött játékos délelőtt végén elénekeltük a Székely himnuszt.
    Részt vettünk a helyi plébános (Attila atya) által celebrált szentmisén, melyen tanulóink közösen a helyi gyerekekkel látták el a szolgálatot és egy diákunk fuvolán kísérte egy magyar tanárnő énekét.
    Ezután felmentünk a Lupényhoz közeli Strázsán lévő sípályához és az 1000 éves határhoz.Végig járjuk az ortodox zarándokhelyet és a túra végén megtisztítottuk a környéket a szeméttől.
    Visszatérünk a lupényi szállásunkra. Este már mindenki izgatottan várta a másnapi hazautat. Hiányoztak már a szülők és a testvérek.

    V. Nap: Vajdahunyadvár-Déva-Arad-Kecel

    Utolsó nap reggel lepakoltunk a buszba és elindultunk hazafelé.Útközben megálltunk Vajdahunyadváron.
    A várat idegenvezetéssel jártuk végig. Erdély legimpozánsabb és leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori vára, melyet Mikszáth Kálmán a „Várok Királyának” nevezett.
    Négy pilléren nyugvó fahídon lehet a mélyen futó Zalasd vize felett közvetlenül bejutni. A kiváló állapotú udvarból jobbra nyílik a lovagterem, ahol középkori fegyverekből álló kiállítást rendeztek be. A bejárattól balra találjuk a Szilágyi Erzsébet által építtetett reneszánsz Mátyás-loggiát, melyben Mátyás király lakott a hagyomány szerint. A bejáratnál a kínzókamrát is megnéztük, ami nagyon látványos volt.
    Utolsó előtti úticélunk Déva volt.
    A dévai árvaházban átadtuk iskolánk tanulói által gyűjtött, készített adományaikat. Találkozhattunk Böjte Csabával, (aki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója) és gyerekekkel is, akik az árvaházban élnek.
    Amikor felszálltunk a buszra,Böjte Csaba útravaló gyanánt megáldott minket. Nagyon megható volt.
    Innen a várhoz mentünk. Felvonóval felmentünk Déva várába, ahol egy diákunk előadta Kőmíves Kelemen népballadáját, mely a vár felépítésének elképzelt-emberfeletti akadályokba ütköző- történetét mondja el.
    Utolsó megállónk Arad.
    A vesztőhelyen elmondtuk a 13 aradi vértanú nevét, koszorúztunk és gyertyát gyújtottunk. Közösen elénekeltük a magyar himnuszt.

    Felszálltunk a buszra és hazafelé vettük az irányt. Csodálatos volt ez az 5 nap, de már mindenkit húzott haza a szíve Magyarország és családjaink felé.
    Copyright © 2017 Katolikus Iskola Kecel. Minden jog fenntartva. Created By Okosweblap.hu